16. fejezet

Valami fekete ködszerű dolog tartott felénk, majd egy átlátszó, de mégis fekete kézzé alakult át. A kéz kétszer akkora volt mi mi négyen összesen.
- Mi ez-ez-ez? - kiabált Alex.
- Ajándék-dék-dék! - mondta a Sötétség.
- Hagyj minket békén-kén-kén! - üvöltött Johanna, majd felugrott, és kezeivel a földre csapott. Egy szikla emelkedett ki a földből, és a kéz szertefoszlott.
- Engem nem tudtok megölni-ni-ni! - nevetett a Sötétség.
- Miért nem- nem-nem? - kérdeztem tőle.
- Mert nem létezem-zem-zem. Vannak megfigyelőim-im-im! - tehát ő volt. Vagyis neki az egyik embere. De hogyan jutott be az iskolába? Lehet, hogy egy tanuló? - Vagyis-gyis-gyis! Létezem, de a ti világotokban még nem-nem-nem.
- Még-még-még? - tette fel a kérdést Csaba.
- Még-még-még! - válaszolt a Sötétség. - Oda is be fogok jutni-ni-ni!
- Állok elébe! - kiáltott Alex.
- Hahaha! Nem vagytok abban a helyzetben-ben-ben, hogy tudtok nekem parancsolgatni-ni-ni.
- Biztos vagy benne-ne-ne? - tette fel a kérdést Johanna.
- Igen! - érdekes, hogy most nem hallatszódott még kétszer a gen szótag. - Viszlát! - és most se.
- Hát ez jó! - jelentette ki Alex. Nem volt visszhang.
- Azt mondta, hogy vannak mágusok? - bámult maga elé Csaba.
- Persze, hogy vannak! - mordult rá Johanna. - Az én családom is az! Mágus. Én is. -mondta, majd a zsebébe nyúlt. - Ez a pálcám. - vett ki egy sötétbarna pálcát a zsebéből.
- Elsajátítható ez a képesség? - léptem Johanna elé.
- Igen. - felelt. - De ezen a helyen nem.
- Te tudod, hogy hol vagyunk?
- Sejtem. - mondta, majd mikor mind a hárman kérdőn néztünk rá, folytatta. - Négy világ van. A Varázsvilág, az Attraksin világ...
- A mi? - kérdeztük kórusban.
- Attraksin világ. Ahol olyan emberek élnek, akik nem tudnak varázsolni. Meg nem különlegesek. - mindhárman tágra nyílt szemekkel figyeltünk. Még sosem hallottunk ezekről a világokról. - A Halálvilág, és végül az Álomvilág. Persze ezek között vannak átjárók. Főleg a Varázsvilág és az Attraksin világ között, de van az Attraksin világ, és az Álomvilág között is, és így tovább.
- Tehát, most az Álomvilágban vagyunk? - kérdeztem Johannától.
- Igen. Legalábbis én igen.
- Én is, mert éppen alszom. - mondta Alex.
- Én is. - osztotta meg az információt Csaba.
- Én is. - mondtam.
- De az hogy lehet, hogy pont mi négyen kerültünk ide? - kérdezte Alex.
- Lehet, hogy a Sötétség hozott ide minket. - ötletelt Johanna.
- És azt hogy értette, hogy nem tudjuk elpusztítani? - érdeklődött Csaba. Közben Johanna elővett egy régi könyvet, és lapozgatni kezdte.
- Hahó! Johanna! - ébreszti fel Csaba a lányt.
- Mi van?
- Hogy értette, hogy nem lehet elpusztítani?
- Azt keresem! - rivallt Csabára.
- Oké, oké! - kis idő után Johanna felkiáltott.
- Megvan!
- És?
- Egy erős varázsló fel tudja osztani magát.
- Mi? Feldarabolta saját magát? Fúj. - vágott undorodó pofát Alex.
- Elméletben, te észkombájn!
- Tehát csak akkor lehet elpusztítani, hogyha elpusztítottad a...
- Az Animáit.
- Mit?
- Mindent kétszer kell elmondani?
- Igen!
- Az Animái, a lelkei, csak akko rlesz sebezhető, ha azok már el vannak pusztítva. Itt azt is írja, hogy eddig csak egy ember volt képes ezt véghezvinni.
- Ki?
- Angus Mortem.
- Ismered? - kérdezte Csaba.
- Ember, ez a Sötétség! Fogd már fel!
- Oké!
- Azt mondta, hogy át akar jutni a mi világunkba. Azt hogy lehet megcsinálni?
- A Varázsvilágban nem csak jó varázslók vannak. Vannak, akik erejüket rosszra használnák, nekik a vezetőit kutatják a legnagyobb mágusok, mint például Albu Exsolve.
- Az ki? - kérdeztem.
- A legnagyobb fehérmágus.
- Ki a legnagyobb feketemágus?
- Itt azt írja, hogy Angus Mortem, aki már élt a mi világunkban, sőt, Exsolve tanította, de aztán mindig többet, és többet akart, majd rossz útra tért. Végül Exsolve legyőzte, de nem ölte meg. Egy varázslattal bezárta az Álom- és a Halálvilágba. Azóta itt van.
- Mióta?
- 2001-től.
- Beszéljünk meg egy találkozót az Attraksin világban! - ajánlottam, ügyet sem vetve arra, hogy éppen be vagyok zárva egy iskolába.
- Az nem olyan egyszerű! - vágták rá mind a hárman egyszerre.
- Nekem se.
- Az osztályommal egy barlangba ragadtunk be. - mondta Johanna.
- Mi meg a családommal elmentünk egy kisvárosba, ami egy vihar miatt el lett zárva a külvilágtól, és nem tudunk kijutni. - mondta Csaba.
- Mi a családommal, meg mégegy családdal egy erdőbe mentünk kirándulni, aminek a nagyrésze leégett erdőtűz miatt, és nem tudunk kijutni. - tálalt Alex.
- Én pedig az osztályommal, egy árvíz miatt, az iskolában ragadtam.
- Várjunk! - kezdi Johanna. - Mindegyikünk a saját eleme miatt van bezárva, és ezért mutatkoznak meg a képességei.
- Igen! - vágtuk rá kórusban.
- Ez nem lehet véletlen.
- Hát igen. - mondta Alex, majd mintha egy tornádóban lettünk volna, elkezdtünk forogni.
- Csaba, állítsd le! - parancsolt Johanna.
- Miért én?
- Mert te vagy a szél.
- Ja! - mondta Csaba, majd kezével próbálta megállítani a forgást, sikertelenül.
- Most jöttem rá, hogy tudom mi ez! - kiáltott fel Johanna.
- És mi? - kérdezte kíváncsian Alex.
- Ez az összekötő az Álomvilág és az Attraksin világ között.
- Akkor rendben! - mondtam. Csak forogtunk körbe-körbe. Egyre gyorsabban. Johanna egyszer csak eltűnik.
- Hova tűnt? - kérdeztük egymást. Alex is eltűnik, majd Csaba.
- Mi a..áááááá! - felébredek.