2015. szeptember 20., vasárnap

19. fejezet

Elnézést kérek mindenkitől! Azért tűntem el, mert beindult az iskolai élet. Tudom, hogy titeket ez nem érdekel, de azért legyetek megértőek! :) Itt az új rész! A Facebook is üzemel, úgyhogy visszatértem! Kommenteljetek, írjatok a Facebook oldalamra, meg minden, még egyszer bocsánat, hogy eltűntem, újra itt vagyok, jó olvasást!

Úgy távolodtunk el egymástól, hogy nem derítette ki Tóth, hogy ki volt a tettes. Szerencsére. Ha lebuktunk volna, akkor... Jobb nem is beszélni róla. Mindenki visszament a saját termébe, majd fél órával később megjelenik Kiss.
- Gyertek egy pillanatra! - elindultunk a gyülekező-osztályterem felé, majd, mikor mindenki ott volt, akkor kezdte el Tóth és Kiss a beszédüket:
- Először is mindenkitől bocsánatot kérek! Kérünk! - kezdte Tóth. - Mikitől, Levitől, Márktól, Vilmostól és én személy szerint a tanárnőtől is. Nagyon sajnálom, hogy az imént a folyosón megtörtént az a csete-paté, melynél nem voltam teljesen önmagam. Ilyen soha többet nem fog előfordulni. - a beszéd közben, csak a földet nézte, olykor elfordította fejét Kiss felé, de akkor is csak a földet bámulta. - Kiss tanárnő? - mondta, majd a fejét a tanárnő felé kezdte fordítani, már mindenki azt hitte, hogy ránéz, de az utolsó pillanatban meghátrált.
- Én ugyanúgy érzek, mint a tanár úr. - kezdte. - Nem voltam önmagam, bocsánatot kérek mindenkitől, aki tanúja volt a jelenetnek, és igen. Ilyen soha többet nem fog előfordulni.
- De... - kezdte Tóth. - ...minden rosszat félretéve, van egy csodás hírünk. Nagyjából, még három hét lenne, amíg kijuthatnánk. De! Jött egy levél! - mondta, majd elővett a zsebéből egy összegyűrt papírt.
- Hogy kaphattunk levelet? - kérdezte Miki.
- Ezt mi sem tudjuk. Mikor reggel kinyitottuk az ajtót, ott volt a terem előtt. - válaszolt Tóth helyett Kiss.
- Kitesszük a falra. Itt majd mindenki elolvashatja. - mondta Tóth, majd a fal felé kezdett menni, és egy gombostű segítségével felexportálta a falra a levelet. - Mehettek. - mindenki futott a falhoz, szerencse, hogy én közel ültem hozzá. A levélben ez állt:

Tisztelt osztály!

Mi szülők, jeleztük a rendőrségnek ezt a dolgot, és hamarosan, a tűzoltók segítségével, kiszabadítunk titeket. Nagyon aggódunk miattatok!
Az osztály anyukái és apukái

U.I.:Nagyjából két nap, és kihozunk titeket.

- Ezaz!!! - üvöltött Levi, miután elolvasta a levelet.
- Ez jót jelent. - mondta Eszter.
- Tehát pontosan 48 óra múlva lesznek a kapu előtt. - okoskodott Aladár.
- Igen. - helyeselt Bogi.
- Muszáj ezt?! - kiabált rájuk Vilmos.
- Mit?
- Állandóan okoskodni?
- Igen. De csak az esetek többségében okoskodunk, és ezt nem is nevezném okoskodásnak, mivel ez musztán kijavítás.
- Tényleg? - kérdezte bambán Vilmos.
- Igen. És kérlek, ne beszélj így, az esetek többségében tudsz normálisan beszélni. Akkor most, miért nem?
- Hagyjál má' ezzel az esetek többségével! Nem vagyok rá kíváncsi, hogy mekkora agyad van!
- A velem egykorú gyerekeknek nagyjából...
- Nem érdekel! - szólt bele Vilmos.
- A levél csak jó hír. Két nap, és kijöhetünk. - fut végig a fejemben ez a gondolat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése