Éjszaka megint az Álomvilágban ébredtem. Mellettem állt Alex, Johanna és Csaba.
- Megint együtt! - szólt Csaba.
- Én... - kezdte Alex.
- Pont... - folytatta Johanna.
- Azt... - egészítettem ki.
- Akartam,... - mondta Csaba.
- Hogy ide kerüljünk mindannyian? - kérdezte saját magát, és minket Alex.
- Igen. - vágtuk rá hárman.
- Nos, ez szép tőletek! - jelenik meg a Sötétség, ami igazából egy lilás-feketés, de mégis átlátszó, lebegő paca volt.
- Te már megint itt vagy? - kérdezősködött Alex, mire a Sötétség elkezdett körbeúszkálni körülöttünk.
- Én mindenhol ott vagyok! - rivallt ránk. - Nekem akkora hatalmam van.
- Ezért győzött le Albu Exsol... - kérdezte volna Johanna, csakhogy a Sötétség nem várta meg a végét.
- Egy szót se többet! Arról a hitványról! - üvöltött.
- De te nem is vagy ember! - mondta Csaba.
- Persze! - mondta a Sötétség, majd elröhögve magát, elkezdett a tengelye körül forogni, de nagyon gyorsan, aztán egy villanás volt, és mire újra kinyitottuk a szemünket, egy magas ember állt előttünk. Fekete szemében harag tüze égett, fekete haja pedig nagy helyet nyújtott homlokának. Szemrebbenés nélkül nézett minket. Nagy orra és nagy szemöldöke csüngött arcán. Sovány teste gyöngének látszott, de mind tudtuk, hogy belül nagyon erős, ha kívül nem is. Fekete, földig érő palást volt rajta, ami beborította egész testét.
- Igen! Én is ember vagyok, de nem tudok hosszabb ideig ebben a testben lenni. - mosolygott ránk gúnyosan. Hirtelen egy horkantásos üvöltés hallatszódott, és ismét egy lila köd-kéz nyúlt felénk, de elnyelt minket az átjáró.
Felébredtem. Mellettem Eszter aludt, másik oldalamon Miki. Kimentem a fiú WC-be, és megmostam az arcom.
- Tehát a Sötétség terve az, hogy átjusson ebbe a világba, ahol elpusztítana mindent, és bosszút állna mindenkin, aki bármilyen rosszat tett neki. - gondolkoztam, miközben mégegyszer hideg vizet fröcsköltem arcomra. Aztán újra. Visszamentem és lefeküdtem.
Ismét az Álomvilágban ébredtem, de nem azon a fehér helyen, hanem egy sötét folyosón. Hirtelen megjelent előttem Alex.
- Gyerünk, futás! - kiabálta, majd megragadta kezemet, és egy ideig húzott maga után, aztán végre felfogtam, hogy mi van, vagyis nem, de talpra álltam, és futottam. Hátranéztem, de nem láttam semmit és senkit.
- Nem is üldöz senki! - mondtam Alexnek, de őt ez nem nagyon érdekelte, futott tovább.
- De, itt van! Értünk jött!
- De ki? - kérdeztem, mire megállt, és rám nézett. Vérfagyasztó hangon szólalt meg:
- A Halál.
- Igen! Én is ember vagyok, de nem tudok hosszabb ideig ebben a testben lenni. - mosolygott ránk gúnyosan. Hirtelen egy horkantásos üvöltés hallatszódott, és ismét egy lila köd-kéz nyúlt felénk, de elnyelt minket az átjáró.
Felébredtem. Mellettem Eszter aludt, másik oldalamon Miki. Kimentem a fiú WC-be, és megmostam az arcom.
- Tehát a Sötétség terve az, hogy átjusson ebbe a világba, ahol elpusztítana mindent, és bosszút állna mindenkin, aki bármilyen rosszat tett neki. - gondolkoztam, miközben mégegyszer hideg vizet fröcsköltem arcomra. Aztán újra. Visszamentem és lefeküdtem.
Ismét az Álomvilágban ébredtem, de nem azon a fehér helyen, hanem egy sötét folyosón. Hirtelen megjelent előttem Alex.
- Gyerünk, futás! - kiabálta, majd megragadta kezemet, és egy ideig húzott maga után, aztán végre felfogtam, hogy mi van, vagyis nem, de talpra álltam, és futottam. Hátranéztem, de nem láttam semmit és senkit.
- Nem is üldöz senki! - mondtam Alexnek, de őt ez nem nagyon érdekelte, futott tovább.
- De, itt van! Értünk jött!
- De ki? - kérdeztem, mire megállt, és rám nézett. Vérfagyasztó hangon szólalt meg:
- A Halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése