3 évvel később
Találkoztunk a Főtéren, aztán Johanna átvitt minket a Varázsvilágba. Csupa pálca, üst, macskaköves út, meg minden ehhez hasonló, fura dolog. Ők elmentek, én maradtam ott, ahol voltam.
Most is ott állok. Csak figyelem őket, ahogy eltávolodnak, majd utánuk szaladok. Ők mosolyognak, és én is mosolygok. Újra, és újra felcsendül bennem Eszter verse:
Sosem felejted el, e világ miket rejt,
Sok minden jóságot, rosszságot eléd ejt,
S mennyi mindent eléd tár.
Továbbmész, oda, ahol még nem voltál.
Nem voltál sok helyen,
De most már tudni fogod mi legyen,
Mindent megismersz, megtalálsz,
Mégis otthonodba vissza-visszaszállsz.
Voltál már mindenhol,
Mégis minden érdekel, mindenkor.
Szabályok rád már nem vonatkoznak,
Gondolataid elvonatoznak.
Élvezel valamit:
Lelket, tested mindig utazik.
Sosem felejtesz el semmit,
Fejedbe minden beletelepszik.
Sosem felejted el, e világ miket rejt,
Sok minden jóságot, rosszságot eléd ejt.
Szíved mindig tovaszáll,
S minden jót megtalál.
Mikor továbbmegyünk, emlékszem az eseményekre. A bezártságra, Eszterre, Tóthra és mindenkire.
De bárhova megyünk együtt, mindig csak ez az egy sor jut az eszembe: S minden jót megtalál.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése